Jókai Mór: Az arany ember
színmű két felvonásban

Jókai azonos című regénye alapján a színdarabot írta: Becker András

 

Ajánló

 

Jókai regényének hőse, Tímár Mihály, az „arany ember” egy a sok–sok milliárd ember közül, akik mind a boldogságot keresték – és keresik ma is.

 

Szerencsésnek tűnő sorsa révén Tímár megkap mindent, amire vágyakozni szoktak: előbb mesés vagyont, ami megkíméli a nehéz testi munkától, majd egy emberektől nem háborgatott édeni kis szigetet a Duna alsó folyásánál. Sőt még többet is: beteljesedő szerelmet és társadalmi elismerést. Ez lenne hát a boldogság útja?

 

Ma már nincsenek szigetek. Pláne nem a Dunán, ahová el lehetne rejtőzni a világ száz baja elől – és nem voltak már Jókai korában sem. Mégis hányan ábrándoztak akkor, és hányan ábrándoznak ma is egy ilyen menedékről. Meg arról, hogy egyik napról a másikra olyan vagyonhoz jutnak, ami minden kívánságuk teljesítését lehetővé teszi. De az az élethelyzet, ami nem volt olyan egyszerű százötven évvel ezelőtt, az bizony nem egyszerű ma sem – az emberi lét drámáit még a regényhősök sem úszhatják meg.

 

Leírás

 

Az előadás követi a két szálon futó Jókai-regény cselekményét: a Gertler-féle film nyomán közismertté vált klasszikus Vaskapu-jelenetben látjuk először színpadra lépni az események meghatározó figuráit: a címszereplő Tímár Mihályt, aki ekkor még csak kapitány („hajóbiztos”), illetve a Tímár hajóján a török császár elől Magyarország felé menekülő dúsgazdag török urat és annak leányát, Tímeát. A rájuk törő viharban a török előkelőség két iratot ad át Tímárnak, és szóban is végrendelkezik, mielőtt végezne magával: úgy ítéli meg nincs reménye megmenekülnie a szultán bosszuló hatalma elől. Tímár megfogadja, hogy eljuttatja a leányt és a hajón szállított örökségét Brazovicsékhoz Komáromba –ám a hajó nem messze a céltól léket kap, és elsüllyed. Brazovics –gazdag komáromi kereskedő– örökség híján csak cselédként fogadja a házába Tímeát, Tímárt pedig meneszti. Tímár, aki beleszerelmesedett Tímeába, megtalálja a búzarakomány közé rejtve Tímea igazi örökségét. (Mindenki abban a hitben él, hogy Tímea öröksége a léket kapott hajóban ázó búza). Tímár, akinek ölébe hull a kincs, úgy dönt, hogy megforgatja a vagyont, és ha Tímea nagykorú lesz, megsokszorozva adja neki át.

 

Telnek az évek, és Brazovics boldogtalan leánya, Athalie, ahol csak teheti, gyötri Tímeát –mintegy rajta áll bosszút– a neki évek óta langyosan udvarolgató fess katonatiszttel, Kacsuka Imrével fennálló, de mára már megfeneklett jegyességéért. Kacsuka nem lép a házasság dolgában, amíg Brazovics le nem teszi Athalie-ért a százezer forint hozományt. Csakhogy a nemrég még vagyonos kereskedő mára tönkremen. Utolsó esélyére, egy telekspekulációs ügyletre tette föl minden vagyonát, de elbukta. Ebbe a kudarcba bele is halt. A tengernyi adósság miatt a házat is elárverezik, ki más venne meg mindent, mint a váratlanul felbukkanó Tímár, akit sikeres „vállalkozóként” csak „arany embernek” emlegetnek a helyiek, és aki a licit után nyomban megkéri a „török lány” kezét is. Tímea igent mond, csak egyetlen kikötése van: Athalie maradjon velük.

 

„De nem lett boldog az a házasság” – mondja később a pártában maradt Athalie, akit már csak az érdekel, miképp hajthatná akarata alá Tímár és Tímea életét. Tímár közben megtalálja a boldogságát sok száz kilométerre Komáromtól a Senki szigetén –ez a regény és a darab másik szála– ahol még évekkel ezelőtt összeismerkedett a rousseau-i idillben élő „természetes” gyereklánnyal, Noémivel. Szerelem szövődik közöttük, ám a boldogság Tímár kettős élete miatt nem lehet maradéktalan. Ráadásul váratlanul fölbukkan Komáromban az egyetlen ember, Krisztyán Tódor, aki tud Tímár másik életéről, és keményen megzsarolja az arany embert.

 

Tímár megszökik a városból. Krisztyánt hónapokkal később holtan húzzák ki a Dunából, és mivel Tímár ruháit viseli, akként is temetik el –így immár nincs akadálya egy másik házasságnak Tímea és Kacsuka között. (Ők ketten évek óta titkolt szerelmet táplálnak egymás iránt.) Csakhogy a nászéjszaka előtt nem sokkal valaki megtámadja a házban Tímeát, és megpróbálja megölni. Soha nem derülne ki, hogy Athalie volt a tettes, ha nem jönne egy nap névtelen levél a bíróságra, amely leleplezi Őt. De hogy az életfogytig tartó börtönre ítélt vénkisasszony szenvedése még nagyobb legyen : Senki nem hiszi el neki, hogy Tímár Mihály nem halt meg. Hiába kürtöli világgá, hogy az őt leleplező levél csak Tímártól származhat, mert olyasmit tár a világ elé, amit csak ők ketten tudtak.

 

A darab végére beteljesedni látszik tehát mindenki sorsa: Tímea és Kacsuka végre egymáséi lehetnek, és Tímár is megtalálta a boldogságot Noémi mellett. Csakhogy az élet hosszabb mint két felvonás, korántsem lehetünk biztosak abban –mint ahogy Jókai sem volt– hogy valóban végleges a happy end.